valaminek vége és valami még csak most kezdődik el....

Megéltem ezt is: itt a nyár és nincs suli! Bár a társaság erősen fog hiányozni, mert az eddigieknél is jobban összerázódtunk az osztálykirándulás alatt!
 Életem egyik legnagyobb élményén vagyok túl! Volt ott pucérmaraton, Maugli, Karl és John, kismacskák, metró, omlósz és stb.
Azon gondolkoztam, hogy kéne csinálni egy kirándulásismétlő kirándulást. Nem feltétlenül Pestre, csak az a lényeg, hogy együtt legyünk! Néztem szállásokat és vannak olyanok, amelyek árban nagyon jók lennének, viszont férőhelyben már annál kevésbé. Azután felmerült bennem az a kérdés, hogy béreljünk egy nyaralót Szanazugban. Az talán olcsóbb is, mint egy szálló és akár egy hétig is maradhatunk! Ez erős szervezés alatt áll!


Nagyon rossz érzéseim vannak manapság, az okát nem tudom, de szinte depresszióssá tesz... 

ahogy eljő a nyár...

Ahogy egyre melegebb van, úgy javul nekem is a kedvem. Nem tudom, hogy mi van, de úgy érzem, hogy kezdenek jóra fordulni a dolgok. Egyenlőre tervezés alatt van, hogy megyek a nyáron Írországba, de nem lazítani, hanem dolgozni. Nagyon kellene a pénz, mert szeretnék menni SZIN-re és a jogsi is jól jönne...
A suli, úgy érzem lassan le van rendezve, csak 2 kettesem lesz: matekból és EBCL-ből, a többi mind jobb :D

Az idei nyarat úgy akarom felfogni, mintha ez lenne az utolsó, mivel vannak olyanok akikkel  tényleg az... Ez eléggé elszomorít, de tudom, hogy lesznek újak és tovább kell lépni.

Két hét múlva osztálykirándulás, amit nagyon várok. Már 11.-esek  vagyunk és már nem sokáig lehetünk együtt.
Szeretlek titeket! <3

Nyár van :D :)

:D :D :D :D :D :D XD

majd...

http://www.youtube.com/watch?v=U6tV11acSRk

mindig van valami

Tegnap hazajöttem a suliból, tükörbe néztem és mit látok?! Vörös a szemem.....
Ma reggelre bedagadt és homályosan látok. Elmentem a dokinénihez, kiderült, hogy kötőhártya gyulladás. Na mondom fasza. Lehet szemcseppezni. De szerencse, hogy a dokinéni kiírt mára meg holnapra is, szóval nyugi van meg pihengetés...



(na meg wow:))

az ami elmúlt és majd csak most következik...

Szombaton elballagott tesóm és, ahogy ültem az ünnepségen eszembe jutott, hogy jövőre én is ott leszek. Novemberben nekünk is feltűzik a szalagot és kezdhetjük kidolgozni a tételeket. Majd a mi osztályunknak szól majd az utolsó Áhitat és mi megyünk majd szerenádozni, azokhoz a kedves tanárainkhoz, akik már évek óta tanítanak minket. Bolond ballagunk és utána igazából is. Remélhetőleg mindenkinek sikerül majd az érettségi és felveszik, oda, ahova menni szeretett volna.
Van olyan osztálytársam, akivel már 8 éve vagyunk együtt, vannak olyanok, akik két éve vagy idén jöttek, de egy igazi közösséggé váltunk. Én félek, hogy mi lesz velem, ha nem leszek a biztonságot nyújtó társaságom között, ha mindenki az ország különböző felébe megy és nem látjuk többé egymást, nem baromkodunk többet együtt.
Szívem szerint maradnék még pár évet ebben a biztonságot nyújtó közösségben, hogy ne kelljen szembe néznem ezzel kegyetlen világgal...
Mázlista vagyok, hogy ebbe az iskolába járhatok és, hogy megismerhettem ezeket a fantasztikus embereket...

próbálkozunk....

Dórival, az első itteni barátnőmmel eléggé megromlott a kapcsolatunk az utóbbi időkben. Most próbáljuk rendbe hozni a dolgokat. Egyre többet járunk össze, kísérletezünk azzal, hogy ugyanolyan hülyék legyünk, mit régen, azokban a szép időkben...
Szeretem én Őt, csak azt kívánom a Jóistentől, hogy ne csalódjak benne többet...

(L) dilis szomszédasszonyom...(L)
(remélem minden úgy lesz mint régen :))