Szombaton elballagott tesóm és, ahogy ültem az ünnepségen eszembe jutott, hogy jövőre én is ott leszek. Novemberben nekünk is feltűzik a szalagot és kezdhetjük kidolgozni a tételeket. Majd a mi osztályunknak szól majd az utolsó Áhitat és mi megyünk majd szerenádozni, azokhoz a kedves tanárainkhoz, akik már évek óta tanítanak minket. Bolond ballagunk és utána igazából is. Remélhetőleg mindenkinek sikerül majd az érettségi és felveszik, oda, ahova menni szeretett volna.
Van olyan osztálytársam, akivel már 8 éve vagyunk együtt, vannak olyanok, akik két éve vagy idén jöttek, de egy igazi közösséggé váltunk. Én félek, hogy mi lesz velem, ha nem leszek a biztonságot nyújtó társaságom között, ha mindenki az ország különböző felébe megy és nem látjuk többé egymást, nem baromkodunk többet együtt.
Szívem szerint maradnék még pár évet ebben a biztonságot nyújtó közösségben, hogy ne kelljen szembe néznem ezzel kegyetlen világgal...
Mázlista vagyok, hogy ebbe az iskolába járhatok és, hogy megismerhettem ezeket a fantasztikus embereket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése