valaminek vége és valami még csak most kezdődik el....

Megéltem ezt is: itt a nyár és nincs suli! Bár a társaság erősen fog hiányozni, mert az eddigieknél is jobban összerázódtunk az osztálykirándulás alatt!
 Életem egyik legnagyobb élményén vagyok túl! Volt ott pucérmaraton, Maugli, Karl és John, kismacskák, metró, omlósz és stb.
Azon gondolkoztam, hogy kéne csinálni egy kirándulásismétlő kirándulást. Nem feltétlenül Pestre, csak az a lényeg, hogy együtt legyünk! Néztem szállásokat és vannak olyanok, amelyek árban nagyon jók lennének, viszont férőhelyben már annál kevésbé. Azután felmerült bennem az a kérdés, hogy béreljünk egy nyaralót Szanazugban. Az talán olcsóbb is, mint egy szálló és akár egy hétig is maradhatunk! Ez erős szervezés alatt áll!


Nagyon rossz érzéseim vannak manapság, az okát nem tudom, de szinte depresszióssá tesz... 

ahogy eljő a nyár...

Ahogy egyre melegebb van, úgy javul nekem is a kedvem. Nem tudom, hogy mi van, de úgy érzem, hogy kezdenek jóra fordulni a dolgok. Egyenlőre tervezés alatt van, hogy megyek a nyáron Írországba, de nem lazítani, hanem dolgozni. Nagyon kellene a pénz, mert szeretnék menni SZIN-re és a jogsi is jól jönne...
A suli, úgy érzem lassan le van rendezve, csak 2 kettesem lesz: matekból és EBCL-ből, a többi mind jobb :D

Az idei nyarat úgy akarom felfogni, mintha ez lenne az utolsó, mivel vannak olyanok akikkel  tényleg az... Ez eléggé elszomorít, de tudom, hogy lesznek újak és tovább kell lépni.

Két hét múlva osztálykirándulás, amit nagyon várok. Már 11.-esek  vagyunk és már nem sokáig lehetünk együtt.
Szeretlek titeket! <3

Nyár van :D :)

:D :D :D :D :D :D XD

majd...

http://www.youtube.com/watch?v=U6tV11acSRk

mindig van valami

Tegnap hazajöttem a suliból, tükörbe néztem és mit látok?! Vörös a szemem.....
Ma reggelre bedagadt és homályosan látok. Elmentem a dokinénihez, kiderült, hogy kötőhártya gyulladás. Na mondom fasza. Lehet szemcseppezni. De szerencse, hogy a dokinéni kiírt mára meg holnapra is, szóval nyugi van meg pihengetés...



(na meg wow:))

az ami elmúlt és majd csak most következik...

Szombaton elballagott tesóm és, ahogy ültem az ünnepségen eszembe jutott, hogy jövőre én is ott leszek. Novemberben nekünk is feltűzik a szalagot és kezdhetjük kidolgozni a tételeket. Majd a mi osztályunknak szól majd az utolsó Áhitat és mi megyünk majd szerenádozni, azokhoz a kedves tanárainkhoz, akik már évek óta tanítanak minket. Bolond ballagunk és utána igazából is. Remélhetőleg mindenkinek sikerül majd az érettségi és felveszik, oda, ahova menni szeretett volna.
Van olyan osztálytársam, akivel már 8 éve vagyunk együtt, vannak olyanok, akik két éve vagy idén jöttek, de egy igazi közösséggé váltunk. Én félek, hogy mi lesz velem, ha nem leszek a biztonságot nyújtó társaságom között, ha mindenki az ország különböző felébe megy és nem látjuk többé egymást, nem baromkodunk többet együtt.
Szívem szerint maradnék még pár évet ebben a biztonságot nyújtó közösségben, hogy ne kelljen szembe néznem ezzel kegyetlen világgal...
Mázlista vagyok, hogy ebbe az iskolába járhatok és, hogy megismerhettem ezeket a fantasztikus embereket...

próbálkozunk....

Dórival, az első itteni barátnőmmel eléggé megromlott a kapcsolatunk az utóbbi időkben. Most próbáljuk rendbe hozni a dolgokat. Egyre többet járunk össze, kísérletezünk azzal, hogy ugyanolyan hülyék legyünk, mit régen, azokban a szép időkben...
Szeretem én Őt, csak azt kívánom a Jóistentől, hogy ne csalódjak benne többet...

(L) dilis szomszédasszonyom...(L)
(remélem minden úgy lesz mint régen :))

Idei első munka után...

Ági leszervezte nekem, hogy mehetek Medgyesre dinnyét ültetni. Az itthoni nagy harcok és megbékélések után, péntek este útnak indultam, majd érkezésem után egyből kidőltem. Reggel 5.45-kor keltem, 3 cigi és fél óra ébredezés után úgy éreztem, hogy mehetünk, szóval megcsináltam a kajámat, összeszedtem minden cuccomat. Összeírtak minket és kimentünk a földre, az volt a legnagyobb gondom, hogy még soha nem ültettem. Ági megmutatta, hogy mit és hogy kell csinálnom, utána elkezdtünk. Nagyon jó volt a hangulat, a társaság és minden. Nem bántam meg, hogy elmentem, mert kerestem egy kis pénzt, egy kicsit talán még meg is fogott a Nap, viszont másnap, azaz ma, meg se bírok mozdulni. Úgy érzem magam, mint akit agyonvertek, lehet, hogy a sima izomlázra rátesz az is, hogy miután hazaértem, nálunk "gárden párti" volt, rengeteg gyerekkel és pesztrálkodnom kellett. Szép hétvégén vagyok túl....



( süt a Nap, VÉGRE süt a Nap :D )

...

Média 11/2.

Újra jó kedv :D

Nem tudom, hogy mi van velem mostanában. Olykor eszméletlen jó kedvem van, máskor sírni tudnék bánatomban. Ma a jókedvű nap a soros...
Ma szeretem a barátaimat, a matekot, az esőt, hogy szar a hajam és még a tanárokat is! Valami van a levegőben...várjatok csak, megmondom én nektek, TAVASZ van! Az az igazi rügyezős, zöld és esős tavasz, amit annyira vártam már egész télen. És ez az évszak azt jelenti, hogy már nincs sok nyárig.  Nagyon várom már a nyarat, mert rengeteg tervem van...valószínűleg SZIN Nikollal, sokat fogok lógni Ágiéknál (akár akarja, akár nem), dinnyében fogok dolgozni (elvileg)...
Végre zöld lesz minden, annyira szeretem a zöldet, a meleget, a fűben feküdni és mindent, amit nyáron lehet csinálni!
VÁROM! VÁROM! ANNYIRA VÁROM! Már érzem az orrom hegyén a meleget....
hangulat

ezannyiraelkeserítő

Néha csak ülök és nézem, hogy mások milyen kibaszott boldogok és gondtalanok. Sírni lenne kedvem, annyira reménytelen a helyzet most. Látom, hogy barátaimnak minden összejön, amit elterveznek. Én meg esetleg csak gondolni merek valami olyanra, ami ideig-óráig boldoggá tenne, akkor minden szerte foszlik.
...de miért van az, hogy ez megy már 17 éve?!...
...én nem lehetek boldog egy kicsit?!...
...csak egy kicsit...
...ennyit kérek...

http://www.youtube.com/watch?v=xxVqDZcLSyY

Annyira ilyen hangulatom van...:(

Kecskeméten jártam...

Kora reggel (6.30) útnak indultunk Kecskemét városába. Az ok bonyolult. Körülbelül 8.30-ra odaértünk, majd 9-kor magamra lettem hagyva. Meg volt beszélve egy találkozó a WOW visszavonult fő kockájával (nevezzük nevén: Galdi). Először nem akartam találkozni vele, mert tudtam, hogy egy kis szívatós ratyi. De be kell vallanom a "nagy közönség" előtt, hogy nagyot tévedtem, mégpedig pozitív irányba. Be nem állt a szája, de legalább nem unatkoztam....jól éreztem magam, NA! Megmutatta Kecskemét fő látványosságait (hahaha, ez nem igaz, mert arról beszéltünk, hogy K. is olyan fos, mint Bcs). Egész nap nagyon szar idő volt, egyszer szakadt az eső, másszor sütött a Nap(L). Szarrá áztam miután Galdi elment. Anyám azt mondta, hogy tök normális feje van XDXD. Az a lényeg, hogy a mai jó nap volt, a szétült seggemet és az esőt kivéve. És kösz Galdi, hogy pesztráltál:P
na most puszipá, hív a WOW :D

Osztályom (L)

milyenezmár...

Ma temetőben voltam, kapálni.
Keresztanyám megkért, hogy menjek ki vele a temetőbe és segítsek rendbe rakni a sírokat. Ez eddig még rendben is volt, de arról nem volt szó, h elkezdünk kapálni, meg ásni. Tök hülyén éreztem magam. Ilyet csinálni egy temetőbe!
Én nem szeretném, hogy rothadó testem fölött a földet a rokonaim baszogassák, ha már ott vagyok, onnantól hagyjanak nekem békét. Elgondolkodtat, hogy mi értelme az életnek, ha halálom után is csak gondot okozok? Ezt saját magamon veszem észre, hogy nekem is mekkora fáradság kimenni a temetőbe és órákon keresztül szarakodni ott. És ez az egész mire jó? Arra, hogy a falubeliek lássák, hogy én mennyire szerettem Mamát. A szeretetet nem azzal mutatom ki, hogy milyen drága virágot veszek a sírra. A szeretetet nem kell látni másoknak, hanem csak az érintetteknek. Keresztanyám véleménye erről az, hogy ha nem tartom rendben a dolgokat, akkor a szájára vesz a falu...
És azt ki nem szarja le? Engem rohadtul nem érdekel, nekem már úgyis mindegy...

buszom...

Ülök a buszon. Nézem az elsuhanó kora reggeli tájat, amit már lehetett volna időm megszokni, de még mindig találok benne valami újat. Fülemben Sum41 ordít. Csak nézem a környezetemet és próbálom befogadni azt a gyönyört, amit ad. Arra gondolok, hogy egyszer el kéne indulni a nagy semmibe és itt hagyni ezt a nyomort, csak menni amíg a szem ellát. De ilyenkor szokott megszakadni az álmodozás, mert át kell szállnom. Megteszem.... Ülök a buszon, de nem bámulok kifelé, hanem egy gyönyörű szempárra koncentrálok, olyan amilyet én még nem láttam. Pont a szemem közé néz, és akkor nem bírom tovább, el kell fordulnom. Úgy érzem felgyulladok, lángolok, a szívem kiugrik a helyéről. Le kell szállnom, látom, hogy Ő is itt száll le, de nem merek odamenni hozzá. Bunny nyuszi módjára minden nap eljátszom ezt, de már nem csak én nézem ŐT, hanem Ő is néz engem. Majd egyszer...

első...

Elkezdtem. Nem tudom mikor fogom megunni, vagy abbahagyni, de jó ötletnek tűnt, hogy belevágok. Inkább kiírom magamból a gondjaimat, mint, hogy idegroncs legyek. Tavaszi szünet elkezdődött, én itthon döglök és WOW-ozok. Minden napra ki van találva nekem valami szarság, vagy ablakot kell takarítani, mosni, kertészkedni, takarítani. Anyának teljesen mindegy csak csináljak valamit és ne aludjak délig. Valamit kezdeni kellene az emelt média házimmal is... filmet kéne összevágni szappanoperákból. Nehéz meló, még soha sem csináltam hasonlót. Dolgozom rajta....