A fájdalom néha olyannyira életed részévé válik, hogy azt hiszed örökké tart. Aztán egy nap érzel valami mást, valami rosszat, csak mert az szokatlan, és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.
2010. március 29., hétfő
első...
Elkezdtem. Nem tudom mikor fogom megunni, vagy abbahagyni, de jó ötletnek tűnt, hogy belevágok. Inkább kiírom magamból a gondjaimat, mint, hogy idegroncs legyek. Tavaszi szünet elkezdődött, én itthon döglök és WOW-ozok. Minden napra ki van találva nekem valami szarság, vagy ablakot kell takarítani, mosni, kertészkedni, takarítani. Anyának teljesen mindegy csak csináljak valamit és ne aludjak délig. Valamit kezdeni kellene az emelt média házimmal is... filmet kéne összevágni szappanoperákból. Nehéz meló, még soha sem csináltam hasonlót. Dolgozom rajta....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése